Hamis gyöngyök nyomában

Nevezhetjük „gyöngyutánzatnak”, „imitációnak”, szakszerűen „teklagyöngynek” vagy enyhe eufemizmussal „féltenyésztettnek”, a lényeg ugyanaz: a hamis gyöngyök életükben nem láttak még igazi kagylót belülről.

Míg a természetes és a tenyésztett gyöngyök édesvízi tavakban vagy tengeri öblökben, élő kagylók belsejében születnek, méghozzá az állatok egyedi kiválasztódási folyamatának eredményeképpen, addig a hamis gyöngyök teljes egészükben mesterségesek.

Legtöbbször kagylóból, kőzetből vagy egyéb szerves anyagból formáznak kisebb-nagyobb gömböket. Egy másik bevett módszer, hogy egyenesen üvegből öntenek ki tömör vagy akár üreges (és idegen anyaggal kitöltött) golyókat. Az álgyöngyöket őrölt halpikkelyből készült, kagylóhéjból porított, esetleg különböző ásványi vagy vegyi anyagokat tartalmazó festékbe vagy folyékony műanyagba mártva színezik. Ez a bevonat azonban közel sem olyan tartós, mint a valódi kagyló képezte felszín: könnyen megkarcolódik, felpattogzik, hamar kifakul vagy mattra cseréli színjátszó tükörfelszínét.

Tudományos definíció szerint minden olyan gyöngynek látszó darab vagy abból készült ékszer, amely nem mondható sem természetes, sem tenyésztett gyöngynek, hamisnak számít.

De hihetünk-e az elnevezéseknek?

Fontos tudnunk, hogy bár a szakma a tenyésztett gyöngyöt is valódinak titulálja, – mármint a gyöngy fogalmának, keletkezési körülményeinek és tulajdonságainak megfelelő „valódinak” – számos ajánlás és szabályozás szorgalmazza a megnevezések helytálló, ennél egyértelműbb használatát.

Az Egyesült Államok Kereskedelmi Bizottsága szerint a „valódi gyöngy” és az „igazgyöngy” meghatározás csakis kizárólag a természetes gyöngyöket illeti meg. Amennyiben tenyésztett valódi gyöngyről van szó, – amelynek eredetisége tehát teljesen elfogadott – annak mindenképpen nyomatékot kell adni a „tenyésztett” kifejezés szerepeltetésével, méghozzá közvetlenül a gyöngy szó mellett, ugyanannyira észrevehető módon. A CIBJO (Confédération Internationale de la Bijouterie, Joaillerie, Orfèvrerie des Diamants, Perles et Pierres) világszervezetének javaslata szerint bármilyen gyöngy ékszerről legyen is szó, kötelességünk mellékelni a gyöngy származási helyét, típusát, sőt még bizonyos kezelési eljárások elvégeztét is – bár ez utóbbi sajnos sokszor elmarad. Imitáció esetén pedig minden esetben kötelezően fel kell tüntetni a man made pearl („ember készítette gyöngy”) jelzőt.

A tenyésztett gyöngy ékszerekhez minden esetben a vásárlás mellé jár az eredetiségét igazoló papír/tanúsítvány.

Gyöngy tanúsítvány

Hogyan rántsuk le a leplet egy teklagyöngyről?

A papíron túl persze léteznek más technikák is egy-egy hamis darab megbuktatására. Ahogyan egy korábbi cikkünkben (Mi a különbség az igazgyöngy, tenyésztett gyöngy és teklagyöngy között?) említettük, érdemes figyelnünk a gyöngy túlságosan szabályos alakjára és a fúrat környékére. Emellett pedig alapozhatunk a legszembetűnőbb különbségre is: a lüszter hiányára. A tenyésztett gyöngy mély lüszterét ugyanis semmilyen utánzat nem képes imitálni. De szerencsére létezik egy módszer, amelyhez egyáltalán nem szükséges szakértővé avanzsálnunk: a fogpróba az az eljárás, amely még a legtökéletesebben sikerült utánzatokat is pillanatokon belül leleplezi. (Ez a teszt persze körömmel is elvégezhető, ha nem feltétlen szeretnénk minden alkalommal bizonytalan eredetű, gyöngynek látszó tárgyakat venni a szánkba.)

Talán nem is gondolnánk, de (különösen felső) fogsorunk igen érzékeny. Amikor egy hamis gyöngyöt finoman elhúzunk fogaink előtt, bársonyos simaságot és egyenletességet tapasztalunk – voltaképpen éppen olyannak érezzük, mint amilyennek a tökéletességet minden mélységében szimbolizáló gyöngyöket várnánk. Csakhogy előítéleteink ezúttal is cserbenhagynak, és rá kell döbbennünk, hogy a tökéletesség a természetben közel sem egy tükörsima, selymes és kifogástalan felületet jelent. Az igazgyöngy ugyanis érdes, apró homokszemekre emlékeztető érzést kelt fogainkon. Antoinette L. Matlins szerint, ha egyszer ezt a tesztet kipróbáljuk olyan gyöngyökön, amelyekről tudjuk, hogy hamisak és valódiak, sosem fogjuk elfelejteni a különbséget.

Habár így még a gyakorlatlan szemek, akarom mondani fogak előtt is nyilvánvalóvá válhat a turpisság, fontos tudnunk, hogy a fogpróba sem mindenható! Mint mindig, itt is akadnak kivételek. Ezt a kivételt az úgynevezett Majorica gyöngyutánzat jelenti. Ezen típus azonosítása egy tapasztalt ékszerész szemeinek gyors és egyszerű feladat, viszont az avatatlan laikus számára a Majoricát a legkönnyebb tévesen valódinak ítélni. Hamissága csak akkor ütközik ki, ha nagyító alatt, közelebbről is szemügyre vesszük. Ekkor észrevehetjük egyedülálló felszínét, amelyet apró tűszúrásokhoz hasonlítható mintázat borít.

Minden hamisban van valami jó

A hamisítás bűncselekmény, mások átverése pedig jogosan csalásnak minősül, ám a vállaltan utánzott gyöngyök eladása és megvétele nem elítélendő. És bár a teklagyöngyök sem különlegességükben, sem minőségükben nem érhetnek fel az igazgyöngyhöz, ám attól még lehetnek szépek – még ha egy valódi gyöngy élettartamának töredékéig is.

A gyöngyimitációk megjelenése olyan személyek számára is elérhetővé tette ezen különleges ékszerek varázsát, akik addig álmodni sem mertek róla. A 17. században az akkori divat szerint mélyebb nyakkivágású ruháknak köszönhetően széles körben elterjedtek a gyöngysorok és a hozzájuk illő fülbevalók. Ahogyan az igazgyöngy rövid időn belül hatalmas népszerűségre tört a társadalom tehetős köreiben, úgy hódította meg a teklagyöngy az alacsonyabb rétegek ékszerkedvelőinek szívét. Még Coco Chanel is hamis gyöngysort ajánlott ahhoz a bizonyos kis feketéhez, amely már a 20. század pezsgő jazzkorszaka óta a modern, elegáns nők gardróbjának alapvető ruhadarabja.

A cikket  Antoinette L. Matlins könyve inspirálta.