Hogyan születik a gyöngy

A gyöngy szerves eredetű drágakő, vagyis olyan ékkő, amelyet élőlény termel

A gyöngyöt a tengeri és édesvízi molluscok (puhatestűek) több fajtája termeli. Ezeket a puha testű állatokat kemény külső páncél védi. Ne reméljük, hogy egy vacsora alkalmával megcsináljuk a szerencsénket, mert a legtöbb gyöngyöt termelő változat nem ehető!
A gyöngyöt két teknőjű puhatestűek különféle változataiban termelnek, de csak azokban, amelyeknek „gyöngyös” bélésük van a kagyló belsejében. Ezt a bélést nevezzük gyöngyháznak.

Nem minden gyöngyházas puhatestű produkál gyöngyöt, de amely kagylóban nincs gyöngyházbélés, abban biztosan nem terem gyöngy sem. A természetes gyöngyök esetében egy kis betolakodó, például egy tengeri élősködő utat talál a kagyló belsejébe, és ott megtelepedik. Ha ettől a puhatestű nem tud megszabadulni, elkezd valami olyasmit előállítani, ami csillapítja a betolakodó által okozott irritációt. Ez a nyugtató váladék egy barna állomány, amelynek a neve conchiolin, és e fölé egy másik közeget választ ki, általában egy fehéres váladékot, amelynek a neve gyöngyfény. Ennek folyamatában a conchiolin összeköti a gyöngyhéjat, és így alakul ki az, amit mi gyöngynek nevezünk. Vagyis az a rétegekben lerakódott gyöngyhéj, amely bevonja a betolakodót.

A gyöngyhéj ugyanaz az állag, amely a kagyló belsejében a gyöngyházat alkotja. Kalcium-karbonát, amely elsősorban kalcit és aragonit mikroszkopikus kristályaiból áll. Minél vastagabb a gyöngyhéj és minél tökéletesebben kapcsolódik minden kristályréteg, annál szebb, ritkább és értékesebb a gyöngy. Minél hosszabb ideig marad azonban a kagylóban, annál valószínűbb, hogy szépsége kárt szenved, különösen a felületen, emiatt a pompás minőségű, nagyméretű természetes gyöngy különösen ritka. Ez egy igazán különleges folyamat, s talán ezért is még mindig az egyik legnépszerűbb ékszernek számít a színpompásan ragyogó gyöngy.