Az ékszerek mindig fontos szerepet játszottak az emberiség életében. Már az őskorban is használtak ékszereket, ezek főként a levadászott állatok fogai, csontjai voltak. Kr.e. 3000 körül az ókori Egyiptomiaknál már teljesen elterjedt viseletnek számított. Náluk az ékszer elsősorban védelmező szerepet töltött be. Az ókortól kezdve az, hogy ki milyen ékszert viselt a rétegek közötti különbséget mutatta meg.

Az ékszerek viseletének és elterjedésének fő kora a 16. század volt. Ebben az időszakban vált az ékszerkészítés külön szakmává.

A 18. században az esti és nappali ruhaviselet egyre nagyobb különbségeket mutatott, ami az ékszerek világában is egyaránt megjelent. Az esti ékszereket kifejezetten a csillogásra tervezték, hogy a gyertyafényben megcsillanhasson fényük. Ebben a században jelent meg a bizsu fogalma is. Első körben üvegből készítettek ékszereket, amiket drágakő utánzatnak szántak.

19. századi fülbevaló

A 19. században az ékszerek már luxuscikknek számítanak. Már csak a leggazabbak viselhettek aranyékszereket drágakő berakással.

Az Ipari Forradalom és annak árnyoldalai keltették életre az ún. Arts and Crafts („Művészetek és Kézművesség”) mozgalmat, amely a minőségi kézműves munkákat hivatott megvédeni.

A következő időszakban a drágaköveket elkezdték egyre jobb minőségű utánzatokkal felváltani. Daniel Swarovski előállította az üvegpaszta gyöngyöket és kristályokat, amivel később hatalmas divatot teremtett és a mai napig a hölgyek körében elterjedt a swarovski ékszerek viselete.

Daniel Swarovski

A bizsu teljesen kinőte magát és nem volt többé az értékes ékszerek másolata, hanem saját iparággá fejlődött.

Mióta Coco Chanel és Elsa Schiaparelli megmutatta, hogyan lehet az ékszerekkel teljesen átszabni a megjelenésünket, azóta minden magára adó nő elkezdte halmozni az ékszereket. Ők voltak az elsők akik bizsu ékszereket szívesen viseltek és forgalmaztak is. Chanel kifejezetten szerette keverni a bizsu és a méregdrága gyöngy ékszereket.

Gabrielle Chanel

Igazi divatról csak a háború utántól beszélhetünk. Ennek az időszaknak az áttörője Chirtistan  Dior volt. Ő teremtette meg a „new look” divatot. Nőies szabásvonalaival eltörölte a háború éveit és a nőket ismét nőiesnek, elegánsnak mutatta.

A 40-es évek ékszereit „koktél ékszereknek” nevezték. A merev vonalakat, a legömbölyített/nőies vonalak váltották fel. A természet által ihletett motívumokra jellemzővé vált az aszimmetria, amely tovább fokozta az ékszerek dinamizmusát és természetességét.

Az 50-es években kettévált az ékszerkészítés: a híres ékszerházak, drágakövekkel díszített luxus, ugyanakkor közízlésnek megfeleljenek és a kisebb egyedi ékszereket készítő művészi stílusú műhelyekre.

A 60-as években kezdték el használni az ezüstöt, amely jóval költséghatékonyabb, mint az arany. Az ezüst mellett divatba jött a fa, tollak és a türkiz használata.

A ’80-as éveket a márkaőrület és a csillogás vágya fémjelezte, az ékszerekbe belekerültek a márkajelzések.

A 90-es évekre az ékszerészet kifejező eszközzé, művészetté vált. Cartier, Bulgari, Boucheron, Asprey és Tiffany nevei mellett megjelent az új generáció, akik művészete a szobrászatéhoz volt hasonló.

Folytatódott és ma is tart a felhasznált anyagok rohamos bővülése, így gyakorlatilag bármiből készítenek ma már ékszert. Napjainkban az újrahasznosítás egyre elterjedtebb és az ékszerkészítők számos újrahasznosítható anyagból készítenek csodás ékszereket nekünk.

A gyöngy ékszerek a történelem során végig fontos szerepet játszottak. A legtöbb királyi/fejedelmi/szultáni ékszeren megtalálhatóak a gyöngyök. A gyöngyöket a kagylók könnycseppjének nevezték és számtalan mítosz lengi körbe.

A gyöngy ékszerek egészen a mai napig az elegancia/finomság/nőiesség kifejező eszközeként szolgálnak. Így érdemes minden NŐnek legalább 1 fehér gyöngysorral rendelkeznie, mert így sosem lehet alulöltözött.